FogyókúraMánia

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) arról tájékoztat, hogy az elhízás a világon egyre növekvő méreteket ölt. Ha csak az amerikai adatokat nézzük, a felnőtt lakosság kétharmada túlsúlyos, egyharmada pedig elhízott. Ez a korábbihoz képest hatalmas növekedés, hiszen egy évtizeddel ezelőtt csupán a lakosság fele küzdött túlsúllyal és mintegy egyötöde elhízással.

A kutatási adatok szerint, amely az amerikai halálozási statisztikák három évtizedes megfigyelései alapján készült, egy elhízott 20 éves férfi nem kevesebb, mint 13 évvel rövidebb életre számíthat, mint egészséges társai, egy 20 éves túlsúlyos nőnél a várható életkor-rövidülés 8 év. (Journal of the American Medical Association)

Egy másik tanulmány, amelynek eredményei az Annals of Internal Medicine-ben olvashatók, 3500 olyan amerikai kórlapjának adatai alapján készült, akik az 1950-es években voltak középkorúak. A tanulmányból kiderül, hogy azok a nők, akik 40 éves korukban számottevő túlsúllyal bírtak, átlagosan 7,1, míg ugyanilyen férfiak 5,8 évvel éltek rövidebb ideig kevésbé súlyos társaiknál.

Mi több nem csupán a kóros elhízás, a kevésbé jelentős túlsúly is átlagosan három évet vesz el az ember életéből.

A várható élettartam terén Magyarország az ötvenegy európai ország között a harminckilencedik helyet foglalja el, másfelől a magyarok többségének nincs hiányérzete a saját egészség-motivációját illetően. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2005-ben a magyar férfiak átlagéletkora 68,6, a nőké pedig 76,9 évig terjedt.

A túlsúly és az elhízás meghatározása a testtömeg-index (Body Mass Index, BMI) alapján történik. Ez nem más, mint a kilogrammban kifejezett testtömeg és a méterben megadott testmagasság négyzetének hányadosa.

A BMI alapján normális súlyúnak számít, akinél a BMI 18,5 és 24,9 között mozog. Túlsúlyos, akinél a BMI 25 és 30 közé esik. Elhízásról beszélünk, ha a BMI 30 feletti.

Lássunk egy példát: ha valaki 175 centi magas és 80 kilogramm, akkor a testtömeg-indexe: 80 : 1,752 = 26 (kerekítve). Tehát az ilyen adatokkal rendelkező személy már a túlsúlyos kategóriába esik.

A testtömeg-index relevanciáját az adja, hogy egyfelől a testsúly önmagában nem sokat mond; másfelől az embernek saját magáról alkotott testképén belül a testsúly, szintén relatív fontossággal bír. Ha ez a testkép valamely téves eszmében ölt testet - például valaki látható soványsága ellenére kövérnek gondolja magát - akkor az adott kg-ban kifejezett súly a beteg számára nehezen kezelhető, kevésbé elfogadható argumentum. Bár a BMI index a nyugati világ egyik alapjelenségével, az elhízással vonult be az egészségügybe, jelentősége más irányban is megmutatkozik, pl. a testképzavaros terápiák esetén a probléma alapfontosságú mérőszáma.

A Szonda Ipsos egészség-szegmentáció kutatása alapján elmondható, hogy Magyarországon az átlagos testtömeg-index 25,9.

    
A várható élettartam drasztikus csökkenése csupán egyike a többletsúly okozta egészségügyi problémáknak; a túlsúly és az elhízás idővel cukorbetegséghez, magas vérnyomáshoz, szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezethet. A WHO jelentése szerint a túlsúly és az elhízás a második legjelentősebb kivédhető rizikófaktor a dohányzás után.

A nők esetében az elhízás fordítottan arányos a társadalmi helyzettel és a jövedelemmel, a túlsúlyosak aránya magasabb az alacsony jövedelemmel és iskolázottsággal rendelkező nők körében, míg a társadalmi-gazdasági tényezők sokkal kisebb szerepet játszanak a férfiak súlyában.

Sajnos az elhízás növekvő tendenciát mutat, miközben a fogyással kapcsolatos ipar multimilliárdos üzletággá vált. Az egészséges életmódra nevelés hatástalannak bizonyult, és az elhízás elleni küzdelem mára már a kormányok elsődleges feladatai közé tartozik.

A probléma azonban messze nem számít újdonságnak. Az 1920-as években Sir George Newman vezető tisztiorvos a "friss levegő és mozgás hiányával párosuló túlzott és nem megfelelő táplálkozásban" látta az "elkorcsosulás" legfőbb okát. Elismerte, hogy 1931-ben néhányan kétségkívül "alultápláltak voltak", de azt is hozzátette, hogy sokan viszont "elhíztak". Az orvosok fokozott érdeklődéssel fordultak az elhízás felé, és 1933-ban a The Lancet c. folyóirat arról írt, hogy "a diétázás ezen korszakában a laikusok legkedveltebb beszédtémája a fogyás volt." A téma iránti mély érdeklődés igen oda nem illőnek tűnik a nagy gazdasági világválság, magas munkanélküliség, éhségmenetek és a munkásosztály szegénysége idején.

A két világháború közötti Angliában az elhízás és a fogyókúrázás témája inkább a középosztály érdeklődésére tarthatott számot, mivel erre a társadalmi rétegre volt elsősorban jellemző a háború utáni időszakban általánossá váló bőséges táplálkozás és mozgásszegény életmód.

 A középosztály bőséges táplálkozása gyakran súlynövekedéshez vezetett, és a fogyókúrázással kapcsolatos kézikönyvek egyre népszerűbbek lettek a két világháború között. A túlsúllyal kapcsolatos aggodalmakat a piac is kihasználta. Megjelentek a "fogyasztó" ételeket, gyógyító termékeket és a testet megmozgató rezgőgépeket népszerűsítő reklámok. Jellemző típus volt a kövér, betegeskedő, csúnyának és nevetségesnek ábrázolt középosztálybeli figura, akit a korai halál réme fenyegetetett. Az elhízás a középkorúakhoz kapcsolódott. A fiatalság megőrzése újkeletű jelenség volt a középosztály körében, és itt látszottak az igazi osztálykülönbségek.

Bár szó esett az elhízott nőkről, a tipikus fogyókúrázó nők mégsem ők voltak, hanem azok, akik meg akartak felelni a húszas évek női divatjának.

A súlycsökkenés kultúrája azonban a második világháború kitörésével véget ért. A politikusok, táplálkozás-szakértők és háziasszonyok inkább azon fáradoztak, hogyan tudnák kipótolni a szűkös fejadagokat. A háború éveiben és az azt követő újjáépítés során az orvosok elvesztették érdeklődésüket a túlsúly iránt, az 1940-es és 1950-es években nem jelentek meg táplálkozással foglalkozó könyvek, és a gyógytermékek is eltűntek a piacról. 

A fejlett országokban 1968 és 1972 között 70%-kal nőtt a fogyókúrával kapcsolatos hirdetések száma. A bulvársajtóban 1979-ben 60 fogyókúrás cikk jelent meg, míg 1980-ban már havonta jelent meg hatvanhat.

A II. világháborút követő gazdasági fejlődés egyre szélesebb tömegek fogyasztási lehetőségeit tágította ki. A fejlett világban az átlagember többet és többfélét fogyaszthatott, mint amiről 250 éve egy király álmodott.

A gépkocsik száma a II. Világháborút követően a 60-as évek végéig évtizedenként megduplázódott. Az utóbbi 40 évben a gépkocsipark növekedése töretlen, bár kisebb arányú. A kényelmi berendezések drasztikusan csökkentik a testmozgást.

A tévé beköltözött a családokba és egyre dominánsabban befolyásolja – elsősorban az új generációk – attitűdjeit és értékeit. A média a televízió által mint egyfajta elektronikus bébiszitter, átvette a szülői funkciókat. A gyermekek egyre kevésbé szeretnének a szüleikre hasonlítani, inkább a médiasztár képviseli a mintát, amit követnek.

A médiaüzenet skizoid: Fogyassz minél több magas cukor-, só- és zsírtartalmú, élettanilag értéktelen ételeket, illetve fogyj le! Ez a fajta kommunikáció számos lelki zavar alapja lett.

A 60-as, 70-es évek fordulóján a gyorsétkeztetés rohamos méretekben terjedt el.

A fogyasztói társadalom érdeke, hogy minél hamarabb újabb trendek, ideálok, kielégíthető vágyak, végül is fogyasztás jelenjen meg. Mire kielégülne egy vágy, már újabbak lépnek az eredeti helyére.

Az 1960-as évek végének nagy női ideálja a tinédzser Twiggy, a sikeres és gazdag modell. Az 1960-as évek új ideálja tudathasadásos személy: mértéktelenül fogyaszt és mégis sovány. Az elkövetkező 40 évben az elhízottak aránya megduplázódott.

Az érthető, hogy minél többen híznak el, annál több fogyókúrás-vállalkozás próbálja kiszolgálni a lefogyás vágyát.

A testsúlyfogyasztás vágya beépült a lányok attitűdrendszerébe. A serdülőlányok 41%-a legalább egyszer, míg 28%-a életében többször is fogyókúrázott már , de a trendek ismeretében el fog hízni.

A jelenlegi gazdasági válság is növeli az elhízás mértékét. Felmérések szerint, a kis jövedelműek pénzük legnagyobb részét élelemre költik, s nyilván olyat vásárolnak, ami olcsó és laktató, cukros, zsíros. A szegény családok körében legalább annyi, vagy még több az elhízott, mint a jómódúaknál. A munkanélküliek általában mind meghíznak, hiszen többet vannak otthon, többet főznek, gyakrabban nyitják ki a hűtőt, hiszen otthon nincs egész nap kontroll, mint a munkahelyen.

Az elhízás nemcsak az egészségügyet érintő probléma, hátterében gazdasági, társadalmi, kulturális hatások, változások állnak.

Sajnos az egészségmagatartás a legnehezebben változtatható az emberi viselkedésen belül, az ember nagyon találékony tud lenni annak érdekében, hogy ne kelljen kényelmes, kellemes - de esetleg káros - szokásait feladni.

                 KáEr

Forrás:

http://www.ipsos.hu/site/a-feln-tt-lakoss-g-t-bb-mint-fele-t-ls-lyos-vagy-elh-zott/ (letöltés: 2010-03-31)

http://www.elitmed.hu/upload/pdf/tarsadalmi_eszmeny_es_elhizas-1635.pdf (letöltés: 2010-03-31)